Május 16-20 között rendezték az Austrian Opent, melyen részt vett a négyszeres magyar bajnok, valamint Közép- és Kelet-Európa bajnok Dunai Ede, aki remek szereplést nyújtva bejutott a legjobb 16 közé. Interjú Edével:

ESB: Gratulálok az Austrian Openen elért 9. helyezésedhez. Hogyhogy elindultál, hiszen már évek óta nem versenyzel? És egyáltalán miért nem versenyeztél az elmúlt három évben, és mivel töltötted ezt az időt?

DE: Köszönöm a gratulációt! Igen, immár három éve nem versenyzem. Magánéletbeli, de elsősorban munkahelyi elfoglaltságok miatt fejeztem be a versenyzést, miután 2009-ben zsinórban harmadszor is országos bajnok lettem. 

Az idei Austrian Openen (ami sajnos valószínűleg az utolsó ilyen rangos verseny Ausztriában) is a munkám kapcsán indultam el, hiszen eredetileg dolgozni mentünk a versenyre. Egy nagyon dinamikusan fejlődő, egyre több sportágat behálózó magyar cég szakmai tanácsadója vagyok, amely elsősorban sportinformatikával foglalkozik.

Az elmúlt évek alatt több rangos szövetség, egyesület informatikai hátterét biztosítottuk, dolgozunk az NBA-nek, az olasz, ill. európai kosárszövetségnek (FIBA),  a magyar labdarúgó válogatottnak, ill. a Debrecennek. Sőt, a tehetséges teniszező Babos Tímeának is.

Szeretnénk betörni a snookerpiacra is, és egy remek alkalmazást fejlesztettünk a sportág számára, amit itt Wels-ben szerettünk volna bemutatni a nemzetközi szövetségnek (nagyon tetszett nekik). 

A cégtulajdonossal, Túróczy Gáborral (aki hatalmas snooker-rajongó), utaztunk ki, de még előtte kiderült, hogy néhány visszalépés miatt van egy-két üres hely, és szóltak a szervezők, ha akarok, akkor versenyezzek is. Szóval ennek köszönhető a visszatérésem, és nemhogy a maximumot, de még annál is többet sikerült kihozni belőle.

Három éve egyáltalán nem is gyakorlok, bár azért a barátokkal, tanítványokkal hetente egyszer néhány órát játszom, tehát nem teljesen estem ki a gyakorlatból...ez most sokat segített. 

ESB: Mark Williams nyerte a versenyt, de részt vett John Higgins és Peter Ebdon is, hogy csak a világbajnokokat említsem. Szerinted ilyen nagy nevek miért indultak ezen a versenyen, bő egy héttel a világbajnokság után?

DE: Igen, elképesztően rangos mezőny gyűlt össze. 16 profi (ebből 3 nem tudott eljönni) és remek amatőrök, 96 induló. A legnagyobb nevek rajtpénzt is kapnak, a kevésbé top profiknak pedig remek gyakorlás. Nem beszélve arról, hogy  a remek szervezésnek köszönhetően egy fantasztikus hangulatú versenyen vehettek részt, ahol szó szerint körberajongják őket a snooker-fanok.  

ESB: Korábban indultál már olyan versenyen, ahol ennyi sztár szerepelt?

DE: 2007-ben, egy hasonló Austrian Openen. Illetve még 1995-ben egy németországi Löwen kupán, ahol minden idők legjobbja, Stephen Hendry is részt vett.

ESB: Egy 70-es volt a legnagyobb breaked a tornán, és volt egy állítólag szenzációs menekülő lökésed. Milyenek voltak ezek belülről?

DE: Nagyon nehéz asztalon (értsd, kislyukú) zajlott a verseny. A világbajnokok is kicsit furcsállották. A tévés asztal kivételével nagyon nehéz volt breaket építeni (az kicsit megengedőbb volt).

Én szeretek nagy közönség előtt játszani, tehát kifejezetten élveztem a Peter Ebdon elleni meccseket, különösen a legjobb 16-ban játszottat, amelyet Michaela Tabb vezetett. Szeretek is a közönségnek játszani, és mivel tudtam, hogy a nagy breakekre kevés esélyem lesz, próbáltam néhány egyedi, rendkívüli lökéssel megörvendeztetni őket. Szerencsére több esetben is sikerült mindez!

Az első nap Mark J. Williams előttem lökött egy maximum breaket, de bármilyen hihetetlen is, az én egyik menekülő lökésemet kb. ugyanakkora ováció kísérte. Több profi odajött, sőt még másnap is szinte mindenki megállított, és gratulált ehhez a snookerből kijövetelhez.

Az tény, amikor Peter adta ezt a snookert, én is azt gondoltam, hogy ezt lehetetlen eltalálni. A fehér egy színes és a fal közé volt tapadóra beragasztva, az utolsó piros pedig az asztal túloldalán. Egy esélyem volt, teljes erőből a legközelebb álló lyuk ívére lökni a fehéret, hátha az erő miatt nem esik le, és kidobja, aztán hátha jó irányba megy. Első kísérletre sikerült! Amikor az íven több pattogás után elindult a golyó, már látszott, hogy jó felé megy, és akkor már reménykedtem.

Emlékszem, a találat után pár másodpercig néma csend volt. Senki nem hitte el, hogy ez sikerült! Majd egyszer csak hatalmas tapsvihar, legalább 2 percig. Nem is hittem el! Michaela és Peter is tapsoltak, ami azért lássuk be ritkaság meccs közben. 

ESB: Mikor indulsz megint versenyen, és hol?

DE: Legközelebb júliusban a Vienna Openen. Újra megyünk a programot tesztelni, és ha már ott vagyok, akkor nem hagyom ki a versenyt sem. Ide is jön néhány profi,  a címvédő pl. Stephen Lee.

ESB: Mi a helyzet a magyar snookerrel? Vannak ifjú reménységek, akik sokra vihetik? Egyáltalán meddig juthat el egy magyar játékos ebben a sportban?

DE: Sajnos nagyon nehéz a helyzet, kevés az asztal, kevés a pénz és kevés a versenyző is. És valljuk be őszintén, nagyon nehéz a játék is, elképesztő kitartás kell ahhoz is, hogy valaki egy viszonylag jó amatőr szintre is eljusson. Szó szerint fanatikusnak kell lenni...szóval a napi 8-10 óra gyakorlás sokakat elriaszt.

Azért megemlítem, hogy van egy kis tanítványom, aki nagyon tehetséges (ő is ott volt velünk Wels-ben), a 9 éves Horváth Attila immár 4 éve rendszeresen játszik és kitartóan gyakorol, benne nagy fantáziát látok, és ha a fejlődése továbbra is töretlen lesz, akkor ő odaérhet a Main Tourra.

Minden segítséget megadunk neki, és talán már a következő években kikerülhet egy angliai snooker akadémiára. Mert a nemzetközi karrierhez csak így vezet az út.