Shailesh Jogia, azaz, ahogy mi ismerjük, Joe Jogia bűnösnek találtatott fogadási ügyében. A januári Shootouton Matt Selttel játszott volna az indiai származású angol snookeres. A torna előtt szokatlanul nagy téttel érkeztek fogadások Jogia vereségére. Azóta kiderült, hogy Jogia számos sms-t küldött egy ismerősének, aki ellene fogadott.
Lejátszották az első UK PTC tornát, melyet Stephen Maguire nyert. Maguire az utóbbi versenyeken rendre kiesett az első körben. Tavasszal két döntőt játszott, de mindkettőt elbukta. A German Mastersen O'Sullivan, a China Openen Ebdon győzte le. A világbajnokságon elődöntőt játszott. Aztán idén egyetlen meccset sem nyert, ráadásul nem a legnagyobb menőktől kapott ki. Sőt.
Faramuci végeredmény született az Ausztrál Open tippjátékban. Ebből látszik, hogy van még fejlesztenivaló a pontozás terén.
Az első helyet RH_GR_TR szerezte meg, aki egyetlen pontot szerzett a játékosokkal, viszont telibe találta a százas break-ek számát, így 11 ponttal zárt.
A második helyezett HegGer, aki 1 pontot szerzett Robertson második körével, 3-at Lee negyeddöntőjével, és 6-ot Fu elődöntőjével. Ez összesen csak 10 pont, ő a második.
BaBo94 és jómagam egyetlen pontocskával alkotjuk a vert mezőnyt.
A győztestől szívem szerint levonnék néhány pontot azért, mert Trumpot is "nevezte", de ilyesmiről nem volt szó a kiírásban, tehát nem teszem.
A győztes nyereménye 3 óra snookerezés tetszés szerint helyszínen, az olimpia előtt.
Barry Hawkins nyerte az Ausztrál Open döntőjét, mégpedig elsöprő fölénnyel. Hawkins elképesztően jól játszott élete első pontszerző döntőjében. Ráadásul egy olyan ember ellen, aki megnyerte az utóbbi három fináléját, és összesen kilenc trófeával büszkélkedhet. Ezek miatt Ebdon tűnt esélyesnek, de nem sokáig. Hawkins hamar elhúzott 4-1-re, és az sem zavarta meg, hogy Ebdon felzárkózott 5-3-ra.
Kialakult az Ausztrál Open elődöntőjének mezőnye. Robertson, ahogy tavaly, idén is a második fordulóban búcsúzott, mégpedig igen vacak játékkal. A világelső is kiesett, és Ding is, egyikük sem jutott el a negyeddöntőig sem. Akik maradtak, azok összesen 10 pontszerző sikert tudnak felmutatni. Ebből 9-et a 2002-es világbajnok Ebdon.
Kurucz Laci időnként előveszi a női teniszezőket, szerinte érthetetlen, hogy az egyikük 6-1-re nyeri az első szettet, aztán a má sikuk 6-2-re a másodikat. Hihetetlen ez a hullámzás, szokta mondani Laci. Ebben csak az a furcsa, hogy éppen egy snookerrajongó mond ilyet. Ugyanis a snookermeccseken hasonlóan komoly hullámvölgyek szoktak előfordulni.
Eredeti nevén Australian Goldfields Open, melyet tavaly rendeztek meg először. Elég sok neves hiányzó lesz, de ettől még jó versenyre számíthatunk. Ott lesz ugyanis a világelső Selby, a helyiek sztárja, Robertson, a címvédő Bingham, aki remekül kezdte az idei szezont, és az idei első címvédő győztese, Walden. A nagy nevek közül Murphy, Carter, Ding, Ebdon és Lee, valamint Doherty is utazik Bendigóba.
Villámgyorsan érik egymást az események a bangkoki 6 pirosas világbajnokságon tegnap véget ért csoportkörben akadt néhány meglepetés, hiszen kiesett például Ebdon, igaz, a legnehezebb csoportból. Gould kiesése egyre kevésbé számít eseménynek, bármilyen szinten. Maguire viszont egy olyan csoport ötödik helyén zárt, ahol az iráni Hossein Vafaei lett az első, és a 46 éves Darren Morgan is továbbjutott.
Július 9-én (azaz hétfőn) kezdődik az Australian Goldfields Open, melyre tippjátékot hirdetek. Nem akarok versenyezni HegGerrel, aki az Eurosport fórumán szervez tippelést a pontszerző tornákra. Így nálam nem az egyes mérkőzésekre lehet tippelni, hanem az egész tornán végigívelő dolgokra. A részletezés előtt leszögezem, hogy a Salakblog tippjátéka ihletett, ezért minden jogdíj Petrát és Gábort illeti.
Véget ért a Wuxi Classic, a döntőt Ricky Walden nyerte Stuart Bingham ellen 10-4-re. Nem volt jó mérkőzés, nem érdemes sokat foglalkozni vele, de az kiemelendő, hogy Bingham lökött egy 147-es break-et. Ez volt a harmadik maximuma, és ő lett mindössze a harmadik játékos (Hendry és Higgins után), aki pontszerző torna döntőjében lökött maximumot. Walden második pontszerző trófeáját nyerte, mindkettőt Kínában.
Négyen maradtak Wuxiban, sztárjátékos nincs köztük. Négyen összesen két pontszerző sikert tudnak felmutatni. Ennélfogva némi bemutatásra szorulnak. Fentről lefelé haladunk a főtáblán.
A Wuxi Classic második fordulójában mindösszesen hét kiemelt lépett asztalhoz, és közülük öten továbbjutottak, tehát ma nem sok meccsen borult a papírforma. Williams és Allen személyében két kiemelt találkozott, egyiküknek mennie kellett. Allen játszott gyengébben, ő esett ki. Williams sem brillírozott.
A nap meglepetése Trump kiesése. A UK bajnoka 3-1-re vezetett Milkins ellen, aki négy frame-et nyert ezek után, és 5-3-ra győzött. Trump tegnap még arról beszélt, hogy itt az ideje, hogy Ronnie hiányában dominálja valaki a snookert (lehetőleg ő maga). Nem mintha Ronnie dominált volna, de ez most nem lényeges. Trump viszont alighanem még mindig nem rendelkezik kellő alázattal ahhoz, hogy akár "csak" két pontszerzőt is megnyerjen egymás után. Nem hogy ötöt, mint ahogy azt Hendry tette egykoron.
Ahogy várható volt, sok meglepetés született az első fordulóban. Kiesett, sőt kizuhant Robertson, Murphy, Ding és Lee, valamint szorosabb meccseken kikapott Maguire és Carter is. Gould és Higginson búcsúja nem tartozik a valódi meglepetések közé, hiszen Gouldtól az utóbbi időkben az a meglepő, ha megnyer egy meccset, Higginson meg nem is lett volna kiemelt, ha Higgins elindul.
Még csak három első körös mérkőzést játszottak le Wuxiban, de máris van meglepetés. Neil Robertson minden bizonnyal azért búcsúzott rögtön az első körben, mert nem készült fel rendesen a szezonkezdetre. Nem indult a múlt heti APTC-n, a mai, Jamie Burnett elleni volt a szezonbeli első tétmérkőzése. Rozsdás volt, simán kikapott 5-1-re, tiszta sor.
A szezon első komoly versenye az ázsiai PTC sorozat (APTC) első állomása volt. Komoly volt abban a tekintetben, hogy itt ranglista pontokat lehetett szerezni, de a mezőny nem volt a legacélosabb. Stuart Bingham nyerte a tornát, a döntőben Stephen Lee-t legyőzve. A negyeddöntőben Ding Junhui volt Bingham ellenfele, más igazán rangos játékossal nem találkozott.
A versenyt Zhangjiagang városában rendezték, mintegy 50 km-re Wuxitól. Az utóbbi város egyrészt Ding Junhui szülőhelye, másrészt immár egy pontszerző verseny helyszíne is. Wuxiban 2008 óta rendeznek versenyt. Ding, Allen, Murphy és Selby voltak a győztesek. Ezidáig ranglista pontok nélkül, most már pontokkal rendezik a versenyt, mely hétfőn kezdődik.
Lassan egy hónapja nem jelentkeztem, de most már itt az ideje ismét bekapcsolni a blogot, hiszen beindul az új szezon. Ezen a héten rendezik az első pontszerző versenyt, az APTC (Ázsiai PTC) sorozat első állomását. Ezt még nem közvetíti az Eurosport, de a következő heti Wuxi Classicról már élőben fogunk jelentkezni. No de ezekről a versenyekről majd később. Most nézzünk meg néhány érdekes és fontos eseményt az elmúlt másfél hónapból.
Május 16-20 között rendezték az Austrian Opent, melyen részt vett a négyszeres magyar bajnok, valamint Közép- és Kelet-Európa bajnok Dunai Ede, aki remek szereplést nyújtva bejutott a legjobb 16 közé. Interjú Edével:
ESB: Gratulálok az Austrian Openen elért 9. helyezésedhez. Hogyhogy elindultál, hiszen már évek óta nem versenyzel? És egyáltalán miért nem versenyeztél az elmúlt három évben, és mivel töltötted ezt az időt?
DE: Köszönöm a gratulációt! Igen, immár három éve nem versenyzem. Magánéletbeli, de elsősorban munkahelyi elfoglaltságok miatt fejeztem be a versenyzést, miután 2009-ben zsinórban harmadszor is országos bajnok lettem.
Az idei Austrian Openen (ami sajnos valószínűleg az utolsó ilyen rangos verseny Ausztriában) is a munkám kapcsán indultam el, hiszen eredetileg dolgozni mentünk a versenyre. Egy nagyon dinamikusan fejlődő, egyre több sportágat behálózó magyar cég szakmai tanácsadója vagyok, amely elsősorban sportinformatikával foglalkozik.
Az elmúlt évek alatt több rangos szövetség, egyesület informatikai hátterét biztosítottuk, dolgozunk az NBA-nek, az olasz, ill. európai kosárszövetségnek (FIBA), a magyar labdarúgó válogatottnak, ill. a Debrecennek. Sőt, a tehetséges teniszező Babos Tímeának is.
Szeretnénk betörni a snookerpiacra is, és egy remek alkalmazást fejlesztettünk a sportág számára, amit itt Wels-ben szerettünk volna bemutatni a nemzetközi szövetségnek (nagyon tetszett nekik).
A cégtulajdonossal, Túróczy Gáborral (aki hatalmas snooker-rajongó), utaztunk ki, de még előtte kiderült, hogy néhány visszalépés miatt van egy-két üres hely, és szóltak a szervezők, ha akarok, akkor versenyezzek is. Szóval ennek köszönhető a visszatérésem, és nemhogy a maximumot, de még annál is többet sikerült kihozni belőle.
Három éve egyáltalán nem is gyakorlok, bár azért a barátokkal, tanítványokkal hetente egyszer néhány órát játszom, tehát nem teljesen estem ki a gyakorlatból...ez most sokat segített.
ESB: Mark Williams nyerte a versenyt, de részt vett John Higgins és Peter Ebdon is, hogy csak a világbajnokokat említsem. Szerinted ilyen nagy nevek miért indultak ezen a versenyen, bő egy héttel a világbajnokság után?
DE: Igen, elképesztően rangos mezőny gyűlt össze. 16 profi (ebből 3 nem tudott eljönni) és remek amatőrök, 96 induló. A legnagyobb nevek rajtpénzt is kapnak, a kevésbé top profiknak pedig remek gyakorlás. Nem beszélve arról, hogy a remek szervezésnek köszönhetően egy fantasztikus hangulatú versenyen vehettek részt, ahol szó szerint körberajongják őket a snooker-fanok.
ESB: Korábban indultál már olyan versenyen, ahol ennyi sztár szerepelt?
DE: 2007-ben, egy hasonló Austrian Openen. Illetve még 1995-ben egy németországi Löwen kupán, ahol minden idők legjobbja, Stephen Hendry is részt vett.
ESB: Egy 70-es volt a legnagyobb breaked a tornán, és volt egy állítólag szenzációs menekülő lökésed. Milyenek voltak ezek belülről?
DE: Nagyon nehéz asztalon (értsd, kislyukú) zajlott a verseny. A világbajnokok is kicsit furcsállották. A tévés asztal kivételével nagyon nehéz volt breaket építeni (az kicsit megengedőbb volt).
Én szeretek nagy közönség előtt játszani, tehát kifejezetten élveztem a Peter Ebdon elleni meccseket, különösen a legjobb 16-ban játszottat, amelyet Michaela Tabb vezetett. Szeretek is a közönségnek játszani, és mivel tudtam, hogy a nagy breakekre kevés esélyem lesz, próbáltam néhány egyedi, rendkívüli lökéssel megörvendeztetni őket. Szerencsére több esetben is sikerült mindez!
Az első nap Mark J. Williams előttem lökött egy maximum breaket, de bármilyen hihetetlen is, az én egyik menekülő lökésemet kb. ugyanakkora ováció kísérte. Több profi odajött, sőt még másnap is szinte mindenki megállított, és gratulált ehhez a snookerből kijövetelhez.
Az tény, amikor Peter adta ezt a snookert, én is azt gondoltam, hogy ezt lehetetlen eltalálni. A fehér egy színes és a fal közé volt tapadóra beragasztva, az utolsó piros pedig az asztal túloldalán. Egy esélyem volt, teljes erőből a legközelebb álló lyuk ívére lökni a fehéret, hátha az erő miatt nem esik le, és kidobja, aztán hátha jó irányba megy. Első kísérletre sikerült! Amikor az íven több pattogás után elindult a golyó, már látszott, hogy jó felé megy, és akkor már reménykedtem.
Emlékszem, a találat után pár másodpercig néma csend volt. Senki nem hitte el, hogy ez sikerült! Majd egyszer csak hatalmas tapsvihar, legalább 2 percig. Nem is hittem el! Michaela és Peter is tapsoltak, ami azért lássuk be ritkaság meccs közben.
ESB: Mikor indulsz megint versenyen, és hol?
DE: Legközelebb júliusban a Vienna Openen. Újra megyünk a programot tesztelni, és ha már ott vagyok, akkor nem hagyom ki a versenyt sem. Ide is jön néhány profi, a címvédő pl. Stephen Lee.
ESB: Mi a helyzet a magyar snookerrel? Vannak ifjú reménységek, akik sokra vihetik? Egyáltalán meddig juthat el egy magyar játékos ebben a sportban?
DE: Sajnos nagyon nehéz a helyzet, kevés az asztal, kevés a pénz és kevés a versenyző is. És valljuk be őszintén, nagyon nehéz a játék is, elképesztő kitartás kell ahhoz is, hogy valaki egy viszonylag jó amatőr szintre is eljusson. Szó szerint fanatikusnak kell lenni...szóval a napi 8-10 óra gyakorlás sokakat elriaszt.
Azért megemlítem, hogy van egy kis tanítványom, aki nagyon tehetséges (ő is ott volt velünk Wels-ben), a 9 éves Horváth Attila immár 4 éve rendszeresen játszik és kitartóan gyakorol, benne nagy fantáziát látok, és ha a fejlődése továbbra is töretlen lesz, akkor ő odaérhet a Main Tourra.
Minden segítséget megadunk neki, és talán már a következő években kikerülhet egy angliai snooker akadémiára. Mert a nemzetközi karrierhez csak így vezet az út.
Kialakult a 2012/2013-as szezon menetrendje, megvannak a szerezhető ranglista pontok, és ami fontosabb, a pénzdíjak.
Utóbbi összességében a kétszeresére nőtt három év alatt, ez mindenképp nagyon jó hír. A következő szezonban valamivel több, mint hétmillió fontot fognak kiosztani a snookeresek között. Ez még mindig aprópénz mondjuk a teniszezők keresetéhez viszonyítva, de persze nem kell velük versenyezni.
Nem szeretem a világranglistát. Borzasztóan konzervatívnak tartom. Miért kell közel két éves eredményeket is alapul venni hozzá? Mi köze van egy játékos jelenlegi állapotához annak, hogy másfél évvel korábban elődöntős volt egy versenyen?
A világranglista nagyon erősen védi a top 16-ot. Nem könnyű bekerülni, de kiesni még sokkal nehezebb. Ott van például Martin Gould. Októberben jutott be a legjobb 16 közé. Azóta a pontszerzőkön négyszer kiesett az első körben, és kétszer jutott be a második fordulóba. Tovább egyszer sem. A PTC tornákról fel tud mutatni két elődöntőt és egy elbukott döntőt. Ennyi. És ezzel a teljesítménnyel nemhogy kiesett volna a top 16-ból, hanem még javított is a helyezésén.
Mégis sokáig emlékezni fogunk rá. Két dolog miatt. Az egyik Stephen Hendry visszavonulása. Fantasztikus érzés lehetett neki, hogy lökött egy maximumot, és hogy elment a negyeddöntőig. És aztán jöhetett a bejelentés. Lenyűgöző, hogy valaki ennyire tisztán látja, hogy többre már nem futja, és be tudja látni, hogy nem érdemes még évekig lökdösni a golyókat a selejtezőkben. Talán Dave Hendon írta, hogy Steve Davis a játék öröméért snookerezik, Hendry-t viszont a győzni akarás vitte előre. Ezért hagyta abba 43 évesen, miközben Davis még 50 felett is aktív.
Ronnie O’Sullivan megszerezte negyedik világbajnoki címét. Sima volt a döntő. 10-7-nél még lett volna esélye Carternek, de 14-7-nél már nem volt. Igaz, nyert egymás után négy frame-et, de ez csak arra volt elég, hogy ne kapjon ki annyira, mint négy éve. Akkor 18-8, most 18-11 lett a végeredmény.
Akkor Ebdon és Hendry játszott egymással, 1996 után másodszor. Ebdon visszavágott korábbi vereségéért, és világbajnok lett. Most a korábbi győztes, O'Sullivan az esélyes, de nem hiszem, hogy idén is annyira simán legyőzi Cartert, mint 2008-ban.
Érik a 2008-as döntő megismétlődése.
Ronnie O’Sullivan 11-5-re vezet Matthew Stevens ellen, ebben nincs semmi meglepő. Ali Carter a harmadik szakasz előtt 10-6-ra vezet Stephen Maguire ellen, számomra ez sokkal kevésbé volt várható. Igaz, onnantól kezdve, hogy Carter egyáltalán túljutott az első két fordulón, már lehetett érezni, hogy nagyon akarja a döntőbe jutást. Pláne azok után, ahogy legyőzte Judd Trumpot.
Ronnie O’Sullivan 13-10-re legyőzte Neil Robertsont. Az eredmény mutatja, hogy a hatalmas rangadó helyett simább meccset játszott a két világbajnok. A második szakaszban O’Sullivan remekelt, és a harmadikban, ha lehet, még jobban játszott. Külön kiemelendő a 20-dik frame-ben lökött 100-as break-je, melyet 5 perc 23 másodperc alatt hozott össze. 30 lökésre volt szüksége, ez azt jelenti, hogy 11 másodperc alatt maradt a két lökés között eltelt idő. Brutális.
Tegnap is snookereztek a Crucible színházban, de az egészet felülírta és érdektelenné tette az esti hír. Hendry nagyon csúnya, 13-2-es veresége után a sajtótájékoztatón bejelentette, hogy visszavonul. Mint mondta, már három hónapja eldöntötte. Azzal indokolt, hogy rengeteg kötelezettsége van, és a családjával is szeretne sok időt tölteni.
Friss kommentek